Cukkinitekercsek ricotta- és zöldbabkrémmel

augusztus 07, 2013

Idén egy óvatos lépést tettem a cukkinitermesztést illetően: a tavalyi tizenkettő után most csak öt növényt vállaltam be a kertben, de már szívom a fogam, és naponta újabb meg újabb fogadalmakat teszek a következő évre vonatkozólag. A cukkininek ugyanis két orbitális hátránya van, az elsővel minden termesztő tisztában van: 

1. Nő megállíthatatlanul, mint a gyom. Elég, ha csak két napig nem figyelsz oda, és a helyes, zsenge tizenegynéhány centis termés óriási tökké változik, ráadásul egyszerre vagy tíz ilyen egyed is megjelenik egy növényen, a további tizenhuszon cukkinikezdemény pedig fenyegetőn jelzi, hogy ha a tekinteted nem csüng rajtuk a következő néhány napban (órában?!), ők is megteszik veled ugyanezt. Galád egy teremtmény. (Más szempontból nézve viszont fantasztikus, hogy egy növény jóllakathat egy egész családot még akkor is, ha cukkinit esznek cukkinivel.)

2. A másik hátránya pedig az, hogy nálunk a családban senki sem szereti úgy igazán. Sőt, az utcában se meg a faluban se, aki pedig igen, az úgyis termeszt otthon magának, és hasonló problémákkal küzd, mint te. Nincs tehát ember, akivel megoszthatnád a nagy mennyiségű cukkinid, így a dráma főszereplője az őszi kerttisztítás után a kukában vagy a komposztban végzi. (A termelőnek természetesen óriási lelkiismeret-furdalása van ilyen eseményekkor.)

A cukkiniben márpedig óriási lehetőségek vannak, és pontosan az az erőssége, amiért sokan nem szeretik: nincs karakteres íze. Ennélfogva viszont rengeteg dologgal kombinálható, akárhogy fűszerezhető, süthető, főzhető, és nyersen is finom kevés olívaolajjal, balzsamecettel, sóval és borssal, mint ebben a receptben. 

Bízom benne, hogy ezeket az előételnek szánt kis tekercseket azok is megkóstolják, akik egyébként nem tennének cukkinit az asztalukra. Látványosak és finomak, jó kiindulópontot képeznek egy beszélgetéshez.

P.S.: Jövőre falusi viszonyokhoz képest csak nevetséges egy tövet fogok meghagyni.


Hozzávalók:
A mennyiségeket nem egyszerű megadni, függ a felhasznált cukkini méreteitől, és a tekercsek vastagságától is. 3 darab, 4 cm vastag cukkini és 250 g ricotta kb. 15 tekercsre elég tapasztalataim szerint.
  • zsenge, vékony cukkinik
  • só, bors, olívaolaj
  • 250 g ricotta
  • bazsalikomlevelek
  • mandula (vagy dió, fenyőmag, mogyoró)
  • snidlingszálak 
  • balzsamecet
A zöldbabkrém receptjét itt találod. Most parmezán helyett kecskesajtot kevertünk bele, szerintem még finomabb lett így.

  1. Egy kis edényben vizet forralunk.
  2. A cukkinit zöldséghámozóval felszeleteljük hosszában vékony szalagokká. Egy olajjal megkent tányérra vagy tálcára fektetjük őket, finoman sózzuk és borsozzuk.
  3. A ricottát egy tálban kicsit megsózzuk, borsozzuk, és belekeverjük a durvára vágott mandulát és az aprított bazsalikomot. Kevés olívaolajjal és citromlével még krémesíthetünk rajta, de ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl lágy a massza, mert kifolyik a tekercsből.
  4. A snidlinget a forrásban lévő vízbe dobjuk 10 másodpercre, így elveszíti az erős ízét, és remekül funkcionál majd madzagként.
  5. Összeállítjuk a tekercseket, minden cukkiniszeletre felhalmozunk egy kevés krémet, feltekerjük, és a snidlinggel összekötjük (vagy egy fogpiszkálóval átszúrjuk). A kész tekercseket még finoman meglocsolhatjuk olívaolajjal és balzsamecettel.

Ez is tetszhet

0 megjegyzés

Itt követhetsz minket

Twitter